Rólunk

Érdeklődésem a sport és a művészetek felé már az általános iskolai évek alatt kialakult. Versenyszerűen futottam és fociztam. Utóbbiban főként kapusként remekeltem, számos kupa és érem díszíti otthon a polcomat, melyekre igazán büszke vagyok.

A néptánccal a Budenz József Általános Iskola és Gimnázium tornatermében találkoztam először. Csak futólag vettem észre a próbát délután, az iskolából hazamenet. Később ez az emlék nem hagyott nyugodni és egyre irigyebb lettem az osztálytársaimra, akik jártak táncolni. Végül szüleim unszolása sikerrel járt és engem is beírattak a Cinege Néptánccsoportba, ahol Létay Dániel és Salamon Dóra odaadó tanításának köszönhetően véglegesen beleszerettem a néptánc világába. A csoporttal számos iskolai fellépésen és művészeti fesztiválon szerepelhettünk, még Bécsbe is lehetőségünk volt kijutni. Az egyik legkiemelkedőbb előadás: A felkelő Nap háza – csángó ballada volt, melyben az Erdélyből érkező adatközlőkön kívül olyan kiemelkedő szakmabeliek vettek rész, mint Sebestyén Márta, Berecz András, Juhász Zoltán, Diószegi László valamint Kallós Zoltán.

Az általános iskola vége felé járva a focin és a néptáncon kívül a zene is igen lekötötte a figyelmemet. Iránta való erősérdeklődésem édesapámnak és öccsének köszönhető, akik szenvedélyüknek és legfőbb hobbijuknak tekintették a zenélést. Engem a gitár és az ütőhangszerek érdekeltek leginkább, melyeken játszani főként autodidakta módon tanultam meg. Zenészként számos zenekar tagjaként léptem fel rendszeresen pl. a Gödör Klubban, az Old man’s-ben, a Fatmo’s-ban, a Jam Pubban, és a Petőfi Csarnokban. Egy-egy alkalommal a Hegyalja és Sziget Fesztiválokon, a Művészetek völgyében, a Fringe fesztiválon Pécsett, a Merlin Színházban és az A38-as hajón is zenéltünk illetve külföldön, Prágában. 2013 júniusában a Republic elő zenekaraként léptünk színpadra Szegeden.

Bár a sportot, a zenét és a táncot is igazán szerettem és magaménak éreztem, mégsem művészeti iskolában tanultam tovább, mert 11 évesen elveszítettem édesanyámat. Ez a tragédia természetesen nagyban befolyásolta az összes döntésemet később, a továbbtanulás tekintetében is. Végül több területen is szereztem végzettséget, ám – nem véletlenül – egyik szakmában sem tudtam igazán kiteljesedni.

Emlékeim szerint 2010 környékén csábítottak el a budapesti Kertész Táncegyletbe ahol újraélhettem és visszakaptam a tánc iránti rajongásomat. Ezzel párhuzamosan az alapi Mezőföld Népi Együttesben is táncoltam. A számos fellépés mellett büszke vagyok, hogy a szakmában elismert művészektől tanulhattam: Endrődi Anna, Hajdú Flórián, Tompa Attila, Kádár Ignác, Bohus György és Szappanos Tamás. A sok táncolásnak és a remek tanároknak köszönhetően hamar úgy érzetem, hogy én is szeretném minden meglévő tudásomat átadni olyan embereknek, akik szeretnének táncolni és ezáltal egy közösségbe tartozni. Ezt pár évig egyedül próbálgattam, kisebb-nagyobb alkalmi tanfolyamokkal, de az élet úgy hozta, hogy megismerhettem az együttesben Pankát, akivel azóta együtt építjük közös utunkat.

A folyamatos fejlődés ebben a szakmában is elengedhetetlen, ezért az Alba Regia Táncegyesület által szervezett két éves továbbképzésen vettem részt, melyet 2019-ben sikeresen zártam és megszereztem a Néptánc csoportvezetői képesítésemet.

A családomban szinte mindenki művész így nem csoda, hogy én is e pálya felé hajlottam. Tehetségem e téren már kislánykoromban megmutatkozott, sorra nyertem a vers- és prózamondó valamint énekversenyeket, de mindez nekem még nem volt elég. Édesanyám, Lippai Andrea és nővérem, Pirók Zsófia táncművészek, így én is ebbe az irányba indultam, de más műfajt képviselve. Természetesen – mint a legtöbb kisgyermek – a néptánccal már az óvodában megismerkedtem és iránta való érdeklődésem az általános iskolában csak egyre nőtt. Később a Csillagszemű Néptáncegyüttes, majd a solymári Cédrus Táncegyüttes csoportjaiban táncoltam. Mindegyikben pótolhatatlan tapasztalatokat és élményeket szereztem, mind a próbákon, mint a fellépéseken, külföldi turnékon.

Gimnáziumi tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncművészképző Intézetében kívántam folytatni, így az általános iskolát egy évvel hamarabb, 7. osztály után kellett befejeznem, az utolsó év tananyagának nyári elsajátításával. Az MTF Néptánc szakirányán 2 évet töltöttem és ez elég idő volt arra, hogy rájöjjek: célom eléréséhez más utat kell választanom. Intézményt váltva, a középiskola maradék két évét a Móricz Zsigmond Gimnázium falai közt végeztem el, ez idő alatt pedig a Bihari János Néptáncegyüttes tagjaként gyarapítottam tánctudásomat. Az érettségi után tanulmányaimat szintén az MTF-en folytattam, ám most már a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézetében, Táncos- és próbavezető szakon, Néptánc szakirányon. A főiskola első két éve alatt a Kertész Táncegyletben próbálhattam ki tudásomat, ahol Csabóval megismerkedtünk. 2016 júniusában szereztem meg a diplomámat az alapképzésben, 2019 júniusában pedig a mesterképzésen. Utolsó iskolai éveim alatt az intézmény elnyerte az egyetemi címet, így büszkén mondhatom, hogy táncpedagógusi végzettségemet a Magyar Táncművészeti Egyetemen szereztem meg.

A magyar néptáncban szerzett ismereteim bővítése mellett kiemelt szerepet tölt be az életemben a jóga, mely véleményem szerint jól kiegészíti és támogatja a néptáncos előmenetelt is. Ezirányú tapasztalataim alapján alkottam meg a Jó{g}anépi tréninget, mely jóga alapú fejlesztő gyakorlatokat foglal magába, kifejezetten néptáncosokra alakítva. 2021 októberében Astánga-jóga oktatói képesítést szereztem, 2023 tavaszán pedig egy funkcionális fascia tréning (mobility) oktatói továbbképzést végeztem el a Spala Korinna Jógastúdióban.

Az évek alatt számos tánc- és mozgásműfajban – balettben, modern táncban, jógában, történelmi- és modern társastáncban, szteppben, nemzetiségi táncokban és flamencoban – is kipróbálhattam magam. Utóbbit természetesen édesanyámtól és nővéremtől tanultam és pár alkalommal színpadra is léphettem velük. Néptánc tekintetében nagyszámú fellépést tudhatok a hátam mögött, mely nagy segítségemre volt a színpadi rutin megszerzésében.

A szakmában igen elismert mesterektől tanulhattam, akiknek hálás vagyok: Csatai László „Csidu”, Tímár Sándor és Tímár Böske, Varga Zoltán és Lőrincz Beáta, Ónodi Béla, Végső Miklós, Brieber János, Dr. Jakabné Dr. Zórándi Mária, Horváth Mónika, Hortobágyi Gyöngyvér, Spala Korinna, Szemán Barnabás és Béres Anikó, Kádár Ignác, Tompa Attila és Endrődi Anna, Kovács Henrik, Lévai Péter, Appelshoffer János és Rémi Tünde, Fodor Gyula, Kézér Gabriella, Zsámboki Marcell, Pirovits Árpád, Malik Tóth István.