Mi az a jó{g}anépi? Hogyan lett az ötletből tanfolyam?

A jó{g}anépi egy néptáncosok számára kialakított jóga alapú tréning. A foglalkozásokon vannak erősítő- és nyújtógyakorlatok, a néptáncban igénybevett izomcsoportokra koncentrálva, vannak tüdőkapacitást fejlesztő légzőgyakorlatok, egyensúlyérzék fejlődését segítő mozgássorok. Az órán végig lassan, a gyakorlatokat folyamatosan összekötve mozgunk, ezzel koncentrációt, belső figyelmet-fegyelmet és testtudatot alakíthatunk ki. A jóga ebben az edzésformában a néptánc ellenpólusának tekinthető, azaz a sok gyors, ugrós-pattogós mozdulat helyett itt a lassú, szinte statikus mozgások kerülnek előtérbe. És, hogy mindez, hogy jött és miért jó nekünk?

Ha az ovis táncos előkészítőt és az otthoni folyamatos táncoltatást – a tesóm és anyu keze alatt – is beleveszem az egészbe, akkor 22 éve táncolok. Ez valakinek soknak tűnik, valaki kevésnek érzi. Én az utóbbi csoportba tartozom, mert látom, hogy ez még csekélység a fejlődés útján. Arra viszont biztosan elég volt, hogy sok-sok mozgásformát és táncműfajt kipróbálhassak, néhányat közelebbről vagy mondhatni mélyen megismerjek és magamévá tegyem. Az egyik volt ezek közül a jóga. No de azért a jógával való találkozásom is megér pár sort! 😀

2010-ben anyu unszolására elmentünk egy bikram jóga órára, tudjátok arra a típusra, ahol 90 percen át 40 fokban jógázunk, a termet hősugárzók fűtik és plusz párásító gép is van, hogy tutira beinduljon az izzadás. No, hát ez nagyjából felért egy halál közeli élménnyel. 😀 Ki voltam borulva, örültem, hogy végül is élve kijutottam a teremből és hazafelé megmondtam anyának, hogy nem tartom normálisnak azt a tényt, hogy ilyenekkel kínozza magát… és engem is. Kb. egy hét alatt sikerült feldolgoznom a történteket és mivel nem annyira vagyok az a feladós típus, inkább a „csak azért is megcsinálom”, hát elmentünk még párszor. Ugyanúgy küzdöttem az életemért, mint először, de szép lassan egyre jobb lett. Elmúltak az ájulásszerű szédülések, megszűnt a légszomjam, és idővel már arra is oda tudtam figyelni, hogy hogyan csináljam a feladatokat, nem csak arra, hogy túl legyek rajtuk. És így ezen a lassú, de visszagondolva vicces és szép úton haladva megszerettem a bikram stílust. Évek teltek el, míg igazán azt éreztem, hogy ki tudom használni a jótékony hatásait: pl. az izzadás általi méregtelenítést, a meleg általi hajlíthatóságot, a forró és párás levegőtől fejlődő tüdő- és légzéshasználatot, a különleges környezetben való magamra figyelést, azt a fajta tudatosságot és koncentrációt, amit azelőtt semmi másban nem találtam. Ahogy telt az idő kipróbáltam sok más jógatípust is, pl. más fűtött jógaórákat, a yin jógát, az astangát, a vinyaszát, a hatha jógát és némelyiket a mai napig rendszeresen gyakorlom.

Mindeközben természetesen a néptánc is része volt az életemnek, méghozzá elég nagy része, mondjuk 90 %-a. 😀 A mindennapos táncolás, tanítás, fellépések elég rendesen igénybe veszik a testet, állóképességet. Az izmok iszonyatosan el tudnak fáradni, begörcsölni, ha nincsenek megfelelően lenyújtva, megdolgozva. A sok feladat, határidők, túlterheltség stresszt okoz, ami mentálisan és gyakran lelkileg is megvisel, elfáraszt. Szép lassan viszont elkezdtem észrevenni változásokat. Nem egyszerre, hanem teljesen spontán jöttek az „AHA” élmények, amikor igazán nem vártam volna. Pl. a színpadon éneklés közben szinte meglepődtem, hogy nem kapkodok levegő után, hanem erőteljesen árad a hang a torkomból. Aztán egy másik alkalommal meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal erősebben tartok tánc közben, mint azelőtt és ezt Csabó is megerősítette. Máskor arra lettem figyelmes, hogy egy 10 órás oktatás után nem durrantak be a vádlijaim, és kis nyújtással olyanok voltak, mint reggel a tanítás előtt. Aztán észrevettem, magamat videókon visszanézve is, hogy forgás közben egyenesebb és magabiztosabb vagyok, szebben kivitelezem. Próbáltam visszavezetni ezeket a felismeréseket egy eredőhöz és végül a közös gyökér a jóga volt. Hát innen jött kérem az ötlet, hogy ki kéne dolgozni egy tréninget és másoknak is megmutatni, hogy a jóga mennyi pozitívumot adhat a néptáncos előmenetelhez. Sokáig érlelgettem magamban, gyúrtam, finomítottam a koncepción, míg végül eljutottam odáig, hogy elindítsam a tanfolyamot, de úgy érzem megérte! Boldogság látni, hogy mások is élvezik és segíthetek nekik egy szintén általam szenvedélyesen szeretett mozgásformával. A jóga, maga a fejlődés, nincs benne olyan, hogy ne lehetne fokozni, tökéletesíteni, nincs olyan, hogy elérted a célt. A fejlődés a cél. Én pedig a jó{g}anépivel is ezt követem. Magát a tanfolyamot, az alkalmazott módszereimet is minden alkalommal jobban és jobban szeretném végezni és bízom benne, hogy sikerülni is fog.

Én csakis ajánlani tudom, hiszen a saját bőrömön-testemen tapasztaltam és tapasztalom ma is meg, hogy működik. És ami, nagyon fontos: MINDENKINEK javára válik, nemétől függetlenül. Tehát FIÚK: ne higgyétek, hogy rózsaszín feszülős cuccokban, összevissza tekergünk, mit egy kígyó és a különböző testhelyzetekben a felismerhetetlenségig torzul emberi alakunk. 😀 Ez egyáltalán nem így van!!! Szerintem Ti is meglepődnétek, hogy egy-egy erősítő gyakorlat még az alapjáraton erősebb férfi izomzatotokat is hogy megdolgoztatja. Ez a mozgás számotokra pontosan ugyanannyira hasznos és fontos, mint a nők számára. Nincs különbség. De ezt úgyis csak akkor hiszitek el, ha kipróbáljátok. 😉 Mellékhatásként pedig egy csomó egészségre gyakorolt pozitívumát élvezhetjük.

Szerző: Horányi-Pirók Panka